55-year-old Katalin flees her dysfunctional family and finds herself in Istanbul where newfound love ensures her emotions are liberated, albeit ephemerally.
Európa szerte tipikus jelenség, hogy évtizedes házasságok fordulóponthoz érnek a felntt gyermekek kirepülése után. Gyakorta elfordul, hogy a férfiak új házasságot kötnek, s a nk egyedül maradnak. Van-e reménye egy elhagyott nnek ötven éves kora felett új életet kezdeni?
A mi történetünkben egy középkorú budapesti nt harminc év házasság után hagy el a férje. Mind a család, mind a társadalom közönnyel viseli KATALIN krízisét. A környezet betegnek véli, kórházba viszik, leszedálják. Férje és lánya, azonban csak színészkedésnek tartják az átmeneti hisztérikus állapotot. Szégyellik a nt, tehernek érzik. Katalin megszökik a korházból és egy váratlan döntéssel Isztambulba indul. Kamasz fia, lázadó hsként ered menekül édesanyja nyomába.
A fiú dühös apjára, konfliktusa lesz nvérével is.
Isztambulban Katalint a sors összehozza egy magányos muzulmán férfival. A friss szerelem újra fölszabadítja a n érzelmeit, pár napra ismét kivirul. Ám a fiú váratlan érkezése ismét felkavarja háborgó indulatait. A zavarodott helyzetben az anya nem ismeri fel saját fiát, mintha csak végleg el akarná törölni elz életét. A kamasz fiúnak Isztambulban kell a konfliktust megoldania
A film alapvet kérdésfeltevése: valóban beteg-e az az ember, akit a környezete annak vél? Vajon hozhat-e szabad döntéseket egy ember a családi kötöttségek ellenében? Van-e joga bárkinek, a saját egóját más rovására kiteljesíteni?
